Gyerekportrék

Rengeteg gyerekportrém van. Gyerekeket egyszerre nehéz és könnyű fotózni. Nehéz, mert állandóan nyüzsögnek, mozognak, és sosem azt csinálják, amit kéne. Továbbá kitűnő érzékkel mindig hátat fordítanak a fényképezőnek. Viszont mindig őszinte és érdekes az arcuk és a tekintetük. Ami pedig a legmeglepőbb, az a szemük. Próbálok mindig a szemükre figyelni, és megfogni azt a fura csillogást. Ha ez sikerül, akkor a kép általában jó. Tuti recept.

A minap egy babaklubban jártunk, és fotóztam párat, bár elég reménytelennek tűnt a helyzet, mert egy magas falú tornateremben tartották a babatalálkozót, az ablakok két oldalt, legfelül voltak. A mennyzeten lámpák. Fentről jött csak valami borzalmas fény. "Ennyit a szemcsillogásról" - gondoltam. Nem alaptalanul. ISO1600-zal kellett fotóznom, de még a képstablilizátor sem mindenható. És sokszor nem kaptam el a csillogást vagy azt a tekintetet, arcot, amit akartam. Ezek aránylag jók lettek: