Fekete-fehér titkok

Ki hinné, mi mindent rejtenek az első blikkre teljesen jellegtelen fotók. Múltkor a színekkel és a dimenziókkal játszottam, most a fekete-fehérrel. A játszótér a virtuális, digitális sötétkamra, ahol nagyon is valóságos képek születnek. Íme pl. egy fotó eredetiben.

Nem mondhatni, hogy valami különleges. Unalmas, meglehetősen átlagos, legfeljebb egy picike asszimetria ad valami izgalmat: a két fa, ami nincs középen, a domb, ami kilóg az ellenkező oldalon, meg leginkább a képet brutális sebhelyként átvágó, megfagyott kondenzcsík. Nosza, utólag rászabadítottam a digitális, vörös színszűrőt, és a semmilyen képből egy nagyon is valamilyen kép lett:

Ezen felbátorodva véletlenszerűen nekiestem pár képnek, amikkel korábban nem tudtam mit kezdeni, mert nem tetszettek különösképpen, azaz bénák voltak. Hullott vödörszám a pixelforgács, és pár órával később izzadtan, de boldogan a következő képeket toltam ki a műhelyből:

Ferihegyi repülőtér

Ennek az eredetije teljesen használhatatlan. Pedig mindez benne volt!

Paradicsomok a kertben. Az eredeti fotót még egy zöldséges sem használná,
de ezeket a fémparadicsomokat bármely kortárs művész megirigyelhetné.

Totál jellegtelen kép volt, így viszont egy ülő, óriási habaranyhörcsög.

Ansel Adams bácsi káromkodva eldobja a masináját
és beáll mellém asszisztensnek.

Balatoni naplemente.
Az eredeti még giccsnek is kevés volt, de így a felhők miatt már izgalmas.

Martonsávásári Brunswick-kastély.



Végül a kedvencem. Ez olyan, mint egy festmény. Főleg így.